Kis Lajos 1978-ben született Makón.
Felsőfokú tanulmányait a gödöllői
Szent István Egyetem
Gépészmérnöki Karán, az Eötvös
Loránd Tudományegyetem és a
Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta. Jelenleg
fejlesztőmérnökként dolgozik. Házas, egy lány- és egy fiúgyermek apja.
Első fényképezőgépe egy Zenit volt (hiszen akkoriban szinte minden háztartásban
lapult egy). Kamaszkori első fellángolása során megismerkedett az alapvető
fényképészeti és laborálási eljárásokkal. Bár a digitális fényképezőgépek térhódítása
őt sem hagyta hidegen, hamar rájött, hogy a szíve az analóg technológia felé húz.
2007 óta gondolja valóban komolyan: saját labort épített, amely azóta is üzemel, így
fényképeit a kattintástól a papírképig maga alkothatja meg.
Igazi kísérletező szellem: eddig 650 tekercs filmet fotózott el kis- és
középformátumban, különböző méretű és korú nagyformátumú kamerákkal dolgozik
síkfilmre és üveglemezre, épített már fényképezőgépet kartonpapírból is, lyukkamerát
régi szivaros dobozból. Az utóbbi években leginkább archaikus technikák
újraélesztésén dolgozik, dagerrotípiával és nedves kollódiumus eljárással foglalkozik,
és mindegy, mi akad a kezébe: egy darab festett alumínium, üveglemez, egy
egyenetlenre meszelt fal, egy medál vagy egy felfújt léggömb, képet ír rá, ha úgy
tartja kedve.

‍

“Színpad”: Makó, Polgármesteri Hivatal, 2010.
‍

“Portré”: Makó, Polgármesteri Hivatal, 2011.
‍

“Válogatott fotográfiák”: Szeged, Reök-palota, 2016.

‍