Schreck Mo a székesfehérvári István Király múzeum szellemiségéből édesapja fotográfusi indíttatásával indult neki a világnak, hogy megkeresse a helyét emberként, nőként, fotográfusként, művészként. Nagy utat járt be mind földrajzilag, mind alkotóként, hogy aztán mára hazataláljon és megtalálja önmagát. Nyitott szemmel élt, érzékenysége a környezetre határtalannak bizonyult, de eljött lassan az ideje annak, hogy a maga láthatatlan belső világát is felfedezze. A benne rejtőzködő érzések, gondolatok, élmények, álmok előhívása minden külső hatásnál fontosabbá váltak. Ennek az érzelmi indíttatásnak köszönhetően a legújabb képei, amelyek lehelet finoman lebegnek át a belső világból a valóságba. A fotográfia segített ebben a felfedezésében és megmutatkozásában. A kör bezárult, Mo hazatért.

‍