SZÁVAY István (Baja, 1946 - )

Már 1963-ban díjazott fotóim voltak, 1966-68-ban pedig, főiskolai éveimben  már művészetelmélettel foglalkoztam. 1969-ben egy szegedi novellaelemző szimpóziumra  is hívtak előadónak, aminek az anyaga az Akadémia kiadványában is szerepelt.  A fotográfia is erre, az elméletre csábított, a Népművelési Intézettől  1968-ban jónéhány tanulmányom után 3 éves szakírói pályázatot kaptam.  

A Fotó, a Fotóművészet c.  folyóiratokba és kulturális folyóiratokba 1968 és 1983 között legalább 80  kritika és fotóelmélettel foglalkozó tanulmányom jelent meg. A Szövetség is szakíróként vett tagjai  sorába 1981-ben. Amikor 1983-ban a szegedi Délmagyarország c. napilapnál  kineveztek főszerkesztő-helyettesnek, már nem igen jutott időm a fotóra.  Főleg, hogy 1986 és 1989 közt a munkám  mellett a filozófiai diplomát is megszereztem posztgraduális képzésben.

Első komolyabb díjamat 1963-ban kaptam Maraton c. képemért, 1970-ben készült az Árvízi hajós c. képem 1971-ben az odesszai Fotomarina nagydíját kapta. Több díjat is kaptam a gyulai meghívásos kiállításokon, de 1972-ben, amikor már rovatvezető voltam egyik kényszeredetten készített képem nagydíjat kapott, ami rávilágított, hogy nem lehet késődélutánig verbálisan, utána pedig vizuálisan gondolkodni, így maradt tehát a verbalitás és az újság.

Gyula, Budapest, Pécs, Székesfehérvár és Szeged.

Bevezetés a fotóművészet elméletébe, Népművelési Intézet, Budapest, 1972.

Szegedi fotográfusok, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szeged, 2000.

Bizonyos szempontból kurátorként is eljártam a Szegedi Fotószalon ügyében. Ugyanis 1967-ben volt az a nagy botrány, amely Debrecenben két rendező kirúgását is okozta. A kiállított anyagban ugyanis sok grafikus kép volt, amelyek nem feleltek meg a szocreál akkori követelményeinek. 1968-ban, a Szegedi Fotószalonon aztán a zsűri munkája többeknek, és éppen a legjobbaknak nem tetszett. Például a pécsi fotográfia jobb részét képviselő, általam különösen fontosnak tartott Cseri László közölte, hogy jövőre már nem jönnek a Szalonra. Szerencsére gyorsan sikerült a helyzetet megoldani. Azt találtam ki a további zsűrizések idejére, hogy jövőre minden alkotócsoportnak 15 képet kell küldenie. A zsűri dolga az, hogy 5 képet kötelezően levegyen, de tizet mindenképpen hagynia kell a falon, Illetve még dönthet a díjak ügyében. Ez a módszer a Szalont még jónéhány évig életben tartotta.